2003 tavaszán szinte heti rendszerességgel szólt az egyházközség telefonja, hogy most már tűrhetetlen a templom tetőszerkezetének állapota, és hanyagságunk miatt fel fognak minket jelenteni. Igen, ez egyszerűbb, mint segíteni, vagy megoldani a problémát. A jó szándékú telefonálok ezzel talán megnyugtatták lelkiismeretünket, ám tényleges segítséget nem nyújtottak. A ténnyel mi is tisztában voltunk, és addig is már nagyon sok lépést tettünk, hogy Budapest egyik legszebb templomának tetőszerkezetét – a magunk és polgártársaink érdekében – megmentsük az enyészettől.

Ma már látom, hogy ezek a telefonhívások is egy fontos állomást jelentettek a hétköznapi csoda történetében. A Petőfi téri Nagyboldogasszony székesegyházat súlyos károsodás érte a második világháború alatt. A jobb oldali tornyot ágyútalálat érte és leomlott. A háború után helyreállították a tetőszerkezet sérüléseit és a sérült tornyot ideiglenesen befedték. A kilencvenes években a következő nagy felújítás során, amelyet a boldog emlékű Dadányi Miklós főgondnok úr felügyelt, a székesegyház belsejét és az ikonosztáz sérüléseit javította ki egy restauráló csoport. Azóta mindenki megcsodálhatja Budapest egyik legszebb templomának felújított ikonosztázát, mely a templom építőinek nagyszerű és hozzáértő munkáját dicséri.

Már ekkor felmerült, hogy a következő nagyszabású feladat a székesegyház tetőszerkezetének felújítása kell, hogy legyen. A főgondnok úr felkérésére a mérnökök megállapították, hogy a tetőszerkezet tartólécei elkorhadtak, és mivel a háború utáni időkben még nem ismerték a lécek kezelését, a méretezésben is csak az éppen megfelelőt alkalmazták. Ennek az állapotnak legnagyobb haszonélvezői a város galambjai voltak, mert a tetőablakokon és a keletkezett egyéb réseken keresztül beköltözhettek a tetőtérbe. Akkori nagyon szűkös anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé a felújítást, és csak a remény élt bennünk, hogy hamarabb megérkezik a segítség, minthogy a tető valakiben vagy valamiben kárt tesz.

Így utólag végiggondolva az eseményeket, rá kellett döbbenem arra, hogy semmi sem történik értelmetlenül. A tető romlása napról napra megfigyelhető volt, a záró kúpcserepek egyre-másra az ereszcsatornába kötöttek ki, és tető hullámzása még a szakmailag kívülállóknak is szembetűnt. A megoldást abban láttuk, hogy legalább mérjük fel, hogy mit lehet és kell csinálnunk, hogy a nagy bajt megelőzzük. Magyar István protoierej, székesegyházunk másodlelkésze, aki már részt vett a templom kisebb javítási munkálataiban, megbízást kapott a lehetséges vállalkozók megkeresésére, amit lelkiismeretesen el is végzett. A három vállalkozót, akikkel kapcsolatba lépett, végigkísérte a tetőtéren, s beszerezte a továbblépéshez szükséges információkat. Ezek az ajánlatok azonban sajnos olyan drágák voltak, hogy nem is gondolhattunk megvalósításukra. 2003 tavaszán új kormányzó főpapunk, Hilarion püspök atya kinevezésével és megérkezésével új remény támadt székesegyházunk életében. Az események felgyorsultak, az addig bezárt ajtók feltárultak, a kilátástalanság sötétjébe éltető fénysugár ragyogott.

A htköznapi csoda, amiről szólok, egyszer csak megtörtént. A Belvárosi Önkormányzat vállalta a költségek egyharmadát, az Ortodoxia Alapítvány Varga Márta (az Egyházmegye korábbi főgondnoka) vezetésével biztosította a költségek közel további 50 százalékát, a maradék részt pedig az Egyházmegye gazdálkodta ki. Ekkor újra megkerestük az előzőleg kiválasztott vállalkozókat, hogy adjanak újabb ajánlatot a tetőfelújításra, a kiírásban rögzítve a konkrét feladatokat. És a csoda még ekkor sem ért végett, mert olyan vállalkozó nyerte meg a pályázatot, aki elsősorban templomok felújítását végzi, és nyílt beszerzési eljárásban érdekelt. Bede László úr és munkatársai alázattal és nagy szakértelemmel, a templom istentiszteleteit nem zavarva, szinte észrevétlenül végezték munkájukat. Bilku Szergij lelkész atya, az Egyházmegye titkára, valamint Tarkó Mihály, a templom sekrestyése idejüket és erejüket nem kímélve segítették a munkák zavartalan lebonyolítását. Az építkezés felügyeletére felkértük Dudásné Herbert Diana okleveles építészmérnök-közgazdász statikus vezető tervezőt, aki megállapította, hogy nem elég a tartóléceket kicserélni, hanem két helyen a főtartó pilléreket is meg kell erősíteni, és szükség van a székesegyház villámvédelmének felújítására is. Nem volt más választásunk, mint hogy Hilarion püspök atya újabb engedélyét kérjük a munkálatok elvégzésére, amit természetesen meg is kaptunk. A szerződésben teljesítési határidőként 2004 nyarát kötöttük ki, mert tudtuk, hogy a tél folyamán nem lesz mód a tető-felújítási munkálatok befejezésére. Az időjárás azonban mellénk állt, mert a nagy fagyok bekövetkezése előtt a felújítás pontosan elkészült. Reményeink szerint a tetőszerkezet a következő ötven évben hibátlanul kiállja majd az idő próbáját, utódaink és minden, a templom ügyét a szívén viselő ember örömére.

Ezúton szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni mindenkinek, aki akárcsak a legkisebb tettel és építő ötlettel segített bennünket ebben a hatalmas munkában, aminek eredményeként a Nagyboldogasszony székesegyház tetőszerkezetének és villámvédelmének felújítása rekordgyorsasággal elkészült.