Főtisztelendő Testvérem Krisztusban!

Reményemet, hogy Főtisztelendőségével itteni beiktatása után az egyházaink közötti probléma megoldása, a Magyarországi Ortodox Egyház tanúságtétele és hívei javára szolgáló építő és eredményes együttműködést tudunk folytatni beárnyékolta az Ön 2003. július 2-án Igor Ivanov úrhoz, Oroszország külügyminiszteréhez Budapesten, a Petőfi téri Nagyboldogasszony templomban tett látogatásakor intézett beszéde.

Sajnálkozással olvastam az ott elhangzottakat, és jóindulattal kell feltételeznem, hogy Ön, aki nyilvánvaló, hogy nem ismerte a tényeket azok félretájékoztatásának áldozata lett, akiknek jó okuk volt arra, hogy múltbeli törvénytelen cselekvéseiket leplezzék. Különben értelmezhetetlen számomra az a megfogalmazása, hogy a Budapesti Görögalapítású Magyar Ortodox Egyházközség 1949-ben „átment” a Moszkvai Patriarchátus kánoni joghatóságába. Felmerül ugyanis a kérdés: hogyan és miként történt ez az „átmenetel”?

A történelmi igazsággal szembeni kötelesség vezérel e levél megírására, hogy megkérjem Önt arra, szíveskedjék tanulmányozni azt a bírósági iratot, amelyben az áll, hogy az akkor még szovjet megszálló katonaság által ellenőrzött Budapesten működő Államegyházügyi Hivatal a Budapesti Görögalapítású Magyar Ortodox Egyházközséget önkényesen feloszlatta, vezetőit pedig arra kényszerítette, hogy a templomot az egyházközség minden ingó és ingatlan vagyonával együtt, a szovjet hatóságok által kiküldött orosz papnak, Kopolovics Ivánnak adják át. Kérem továbbá elolvasni Varjú János magyar pap által tett hivatalos nyilatkozatot is, amely arról szól, hogy kényszer hatására csatlakozott az Orosz Ortodox Egyházhoz.

Ezek után fel kell tenni a kérdést, hogy milyen jogon, vagy erkölcsi alapon bitorolja továbbra is a görögök által az ő görög és magyar ortodox utódaiknak emelt templomot a Moszkvai Patriarchátus? Ha ma a szerbeknek, románoknak, bolgároknak van saját temploma, miért éppen a görögöknek nincs joguk ehhez, noha őseik gondoskodtak arról, hogy egyházközségeket alapítsanak és templomokat építsenek számukra? Azért alapították volna egyházközségeket és építettek volna önerőből és saját verejtékükkel templomokat, hogy majd a Moszkvai Patriarchátus eljön és elfoglalja azokat, kisemmizve onnan a görög és a magyar ortodoxokat, akik testvéri kapcsolatban állnak egymással és nincs közöttük gyűlölködés és nacionalista fanatizmus. E szellemiség kialakításához jelentősen hozzájárult, hogy a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus már 1930-ban engedélyezte a magyar liturgikus nyelv használatát.

A Petőfi téri templom tehát nem tekinthető „orosz nemzeti örökségnek”, mert amint a periratokból is kitűnik, a Moszkvai Patriarchátus által történt templomfoglalás Ioszif Sztálin jóváhagyásával történt, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus magyarországi jelenléte azonos a magyar állam ezeréves történetével, a görögöké pedig négyszáz éves történelmi múltra tekint vissza, míg az Orosz Egyházé és az oroszoké egybeesik a az ország II. világháború alatti megszállásával.

Ennek ellenére, Főtisztelendő uram, az Egyetemes Patriarchátus soha nem mondott le a kérdés békés rendezésére irányuló őszinte szándékáról és ennek érdekében úgy Bartholomeosz egyetemes patriarcha mint a tisztelt magyar kormányzat megfelelő kezdeményezésekkel és javaslatokkal fordult Őboldogsága Alexij moszkvai patriarchához. A magyar igazságszolgáltatás igénybevételére csak akkor került sor, amikor a Moszkvai Patriarchátus visszautasította a magyar kormánynak azt a nagylelkű ajánlatát, hogy a Petőfi téri templom jogos tulajdonosainak való visszaadás esetén, egy Budapesten épülő új orosz templom teljes költségét finanszírozza. Őszintén sajnálom, hogy a Magyarországi Ortodox Egyház tekintélyének ártó bírósági pert kellett indítani az Ön elődjével, Pavel érsekkel szemben is rágalmazási ügyben.

Szeretném felhívni figyelmét arra is, hogy nem igaz az az állítás, hogy a budapesti Nagyboldogasszony templom Moszkvai Patriarchátus általi elfoglalása a Szerb Egyház jóváhagyásával történt. Természetesen, az Egyetemes Patriarchátus sem hagyta jóvá soha, hanem éppen ellenkezőleg, tiltakozott ezen önkényes eljárás ellen, ami abban a korban eredménytelen maradt, amikor a mi kezünk csak keresztet tartott a szovjet fegyveres erőkkel szemben.

Ezért a fegyverek hatalmának leáldozásával és a Szovjetunió felbomlásával együtt a Petőfi téri templombitorlók is támasz nélkül maradtak és amikor Magyarországon visszaállították a demokráciát, vallásszabadságot és az emberi jogokat, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátust anyaszentegyházuknak tekintő görög és magyar ortodoxok azonnal kérelmezték a templom jogos tulajdonosai részére történő visszaadását. Ennek elérése céljából, ha kell, akár a Strassbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz is hajlandók fordulni, hogy eldöntse a jogos tulajdonosaitól állami beavatkozással és erőszakkal történt templomelvétel, jogállami keretek között, a vallásszabadság és a tulajdonjog alapvető sérelme nélkül, szentesíthető-e.

Végezetül, Főtisztelendősége, engedjen meg egy testvéri tanácsot, hogy valahányszor a Szent Kánonokra hivatkozik és Krisztus Nagy Konstantinápolyi Egyházáról a jövőben említést tesz, és főleg ha azt hivatalos formában, képzett teológusként teszi, ne feledkezzen meg arról, hogy Oroszország a civilizációját, keresztény kultúráját és egyházi létét illetőleg sokat köszönhet annak az Egyetemes Patriarchátusnak, amely egykor önöknek, Oroszországnak is gondos és szerető Anyaegyháza volt.

Főtisztelendő Uram!

Sajnálom, hogy ez a levél jelenti kapcsolatunk kezdetét, de hiszem, hogy egyrészt kötelességünk, hogy „munkatársak legyünk az Igazság szolgálatában” (3Jn 1,8), másrészt egyedül „az igazság tesz szabaddá bennünket” (Jn 8,32). E célt szolgálja jelen levelem, melynek eléréséhez készséggel állok az Ön rendelkezésére.

Szeretettel az Úrban:
+ Mihail
Ausztriai metropolita
az Egyetemes Patriarchátus magyarországi exarchája

This post is also available in: orosz